Mézcsapda: a hírszerzőnők a Fekete galambokban

amit a női hírszerzőkről az új Netflix sorozat kapcsán tudni érdemes

„Mézcsapdának” hívják, amikor a hírszerzésre, mint szakmára szakosodott szervezetek a szexualitást használják fel információszerzésre vagy annak megszerzésére, kompromittálásra. Nők, akik szexuálisan vonzzák a férfiakat, s ezzel az intimitással információhoz jutnak: olyan régi toposz, mint maga az emberiség. Sámson féltve őrzött titkát Delila tudta meg. A „mézcsapda” a modern korban azonban többet elmond a társadalomban meglévő társadalmi nemekkel kapcsolatos elvárásokról.

A szexualitás a hírszerző szolgálatoknál munkát és szolgáltatást is jelent, és eszközként használták zsarolásra, információszerzésre. A munka, ahol a szexualitás eszköz, lehet akár a hírszerző saját családja, ahol a kispolgári, heteronormatív értékek követését írták elő és várták el. Ahogy a Netflix kiváló új sorozatában, Fekete galambokban is.

A hírszerzés az munkavállalás

A hírszerzés mestersége megegyezik minden más, az adott társadalomra jellemző fizetett munkavállalással, amennyiben a nők részvétele időben fokozatosan alakult ki, és tükrözte a női egyenjogúság fokát is. Egy szempontból azonban a hírszerzés a munkavállalás különleges formája, mégpedig azért, mert a női, a Másság alkalmazása a munkafolyamatban tudatos szakmódszertani döntés eredménye. Abban a folyamatban, hogy a hírszerzés fizetett alkalmazottai legyenek, a nők éppúgy kevés teret kaptak, lassan és nehezen haladtak előre, mint a munkavállalás bármilyen más, magas presztízsű és nagy hatalommal járó területein.

Az 1990-es évektől a nők helyzetének és a hírszerzés technológiájának változásával egyre több nő kerül a hírszerző szolgálat alkalmazásába. Nekik ugyanúgy meg kell küzdeniük a munkahelyi diszkriminációval, mint bármely más munkahelyen.

A hírszerzés során tudni kell, mit és hogyan kell megtudni, hogyan kell a megszerzett információt továbbítani és értékelni, erre a tudásra további akciókat építeni, s ez mind-mind különleges szaktudást kíván. A hírszerzés bonyolult, strukturált folyamat, az irányító, támogató, végrehajtó feladatok mind-mind más és más készségeket, szaktudást igényelnek, ezt jól mutatja a Fekete galambok. Következésképpen a szakmán belüli hierarchia és előrejutás a társadalmi nemek szerint is meghatározott. Ennek a folyamatnak azonban a különleges jellemzője, hogy a szexizmus, a nemek szerinti diszkrimináció az információszerzés szerves alkotórésze. A hírszerző ügynökséget működtethet állam, párt vagy egyre nagyobb mértékben, ahogy a Fekete galambokban, jólszervezett magáncég is.

Ez a nemek szerinti diszkrimináció a hírszerzésben úgy jelentkezik, hogy az információszerzés társadalmi nemek szerinti elemzésében a nők a férfiak Koselleck kifejezésével „aszimmetrikus ellenfogalmaiként” jelennek meg. A nőket más, a férfiaktól alapvetően eltérő jellemzőkkel, tulajdonságokkal ruháznak fel (pl. jobban figyelnek a részletekre, alkalmazkodóbbak stb.), hogy mint „Más” jelenjenek meg a nyilvános térben. A női munkavállalók éppen ezeknek a tulajdonságoknak (kedvesek, csinosak, együttműködőbbek, jó megfigyelők stb.) a birtokosaként tudnak belépni az információszerzésre szakosodott munkaerőpiacra, de éppen ezen, a diszkriminációra épülő bekapcsolódáson keresztül képesek önálló cselekvővé válni. Erre az önálló cselekvővé válásra épül a Fekete galambok. (Nem spoilerezek.)

A hírszerzésben dolgozó nők „kontrollképei”

A legelső nő, aki mindenkinek eszébe jut a téma, a hírszerzőnők kapcsán, Mata Hari, aki a modern kori hírszerzőnők klasszikus „kontrollképeként” értelmezhető. A nőkről alkotott képet Patricia Hill Collins „kontrollképnek” (controlling image) nevezte; ezen azt értette, hogy általa például a szexizmus természetesnek, normálisnak és szükségszerűnek tűnik, a mindennapi élet részének. A „kontrollkép”, így a Mata Hariról mint hazaáruló kémnőről kialakított szexualizált, egzotizált kép is meghatározza, hogyan gondolunk a hírszerzésben dolgozó nőkre. Ez esetben a kissé csapodár, könnyelmű nő képe idéződik fel, és különlegességével igazolja a nők kizárását a hírszerzés folyamatából. Rosie White történész kutatásaiban úgy értelmezi, hogy Mata Hari – akit egyébként nemrégen rehabilitáltak –, tárgyalása egészen más társadalmi célt szolgált: „Mint nő és mint közszereplő Mata Hari a zavaróan mobil nőiességet képviselte. Tárgyalása kísérlet volt arra, hogy ezt a mobilitást a rendszer szexuális és birodalmi kapcsolatrendszerében rögzítsék.” Az első világháború végével újra meg kellett határozni a nőiesség és a férfiasság normáit, és ebben Mata Harinak nem volt helye; az ő függetlenségét, valamint azt, hogy történeti cselekvő lehetett, meg kellett torolni a hagyományos férfiuralmú rend helyreállítása érdekében.

A ledér, laza erkölcsű táncosnő, vagy az önfeláldozó, nemes lelkű honleány, esetleg szeretteiért bosszút álló rokon az információszerzésben dolgozó nőkről kialakított „kontrollképek”, amelyek a szakma szexizmusát normalizálják. A női kémek a hidegháborúban az amerikai oldalon is a hagyományos női tulajdonságokat támogatták a kommunista szubverzióval szemben. Míg a szovjet kémeket a nyilvános diskurzusban vagy szexualizált femme fatalként, vagy kegyetlen, lélektelen eszközként ábrázolták, lásd illusztrációt. Addig Amerikát mindig jó hazafiak és a haza védelme után a családi fészekbe, jó anyaként és feleségként megtérő nők jelenítették meg. Ezt a nőkről alkotott képet használta most a Fekete galambok.

Ugyanakkor, ahogy Stella Rimington, MI5 első női vezetője, a volt ügynöksége által bőven cenzúrázott emlékiratában is megfogalmazta: „A legjobb és legsikeresebb kémek valójában unalmas és egyhangú emberek, akik ugyanazt az egyszerű dolgot csinálják évről évre, és a legjobb elhárítók azok, akik állhatatosságban megfelelő partnereik.” Ebben a megfogalmazásban a lehetőség és a képesség hangsúlyozódik, nem pedig a társadalmi nem. Az azonban, hogy „egyszerű dolog”, amit évről évre csinálnak, társadalmi nemek szerint meghatározott: tehát a hírszerzésbe telepítettnek is ennek a nemi sztereotípiának kell megfelelnie, ha nem akar különös figyelmet magára vonni. Akárcsak a Fekete galambok hősnője, aki beszervezte magát a felemelkedő angol politikus mellé, mint feleség és gyermekeinek anyja.

A politikus mellé beépített nő nem szokatlan. Amikor az orosz Ekaterina Zatulivetert kitoloncolták Angliából, mert a liberális Avery Hancock közeli munkatársaként hozzáfért NATO-dokumentumokhoz. Egyedül Hancock pártcsaládtársa, Eörsi Mátyás nyilatkozta azt a The Guardiannak, hogy az idősödő, liberális képviselő régóta csak hosszú lábú, 25 évnél nem idősebb, szőke, miniszoknyás nőkkel szerette körülvenni magát a munkahelyén. Ezek után nem kell csodálkozni, hogy idővel egy hírszerzőnő is felbukkant közöttük. Ezért nem feltétlenül a nőt kell csak „kontrollképként” értelmezni, hanem a modern férfiasság alakulásának keretében is lehet az információszerzést értelmezni. A Fekete galambok törékeny, kevéssé életrevaló angol hadügyminisztere láthatóan nem is sejti minek köszönheti, hogy ilyen fantasztikus felesége lett.

A film amúgy kiváló, nézze meg. (Nem fizetett hirdetés.)

Ha érdekli, itt töltheti le a teljes tanulmányt, hogy még meg többet tudjon meg a kémnőkről és a magyar titkosszolgálatban dolgozó nőkről.